A Magyartanárok Egyesülete nevét hallottam már régebben is emlegetni, de csak egy, az irodalomtanítás elméletét célba vevő előadás után szántam rá magam, hogy megnézzem közelebbről is. A holnapjuk után elég hamar a Facebook-oldalukra keveredtem, ahol, úgy érzem, még több hasznos és érdekes információt találtam.

Úgy gondolom, hogy az Egyesület több szempontból is hasznos lehet egy leendő, vagy egy gyakorló magyartanár számára. Először is, nem elhanyagolható a közösség érzése; ha az ember például egy picikét is progresszívebb nézeteket vall, hamar érezheti magát úgy, mintha egyedül harcolna a világ ellen. Egy ilyen szakértő közösség, amely bevallottan az irodalom szeretetére fókuszál, könnyen összehozhatja az embert más, hasonló nézetek valló tanárokkal, akikkel megerősíthetik és fejleszthetik egymást. Ezen felül, egy nem laikus közösségben még az egyet-nem-értés is gyümölcsöző lehet, hiszen az ember sárdobálás helyett érdemi diskurzusra számíthat, ami segíthet neki, hogy mélyebben belegondoljon a módszereibe, elveibe, nézeteibe, stb.

Az elvont, lelki haszon mellett persze létezik egy sokkal kézzelfoghatóbb is; a források. Rengeteg tudományos cikk kerül ki nap mint nap az oldalra, minden második poszt egy konferenciára invitál minket, képek, érdekességek vonják magukra a figyelmünket... és ha egyik sem, akkor is olvashatunk szép verseket. (Ha pedig nagyon gyakorlatiasak akarunk lenni, akkor meg kell említeni, hogy bizony állásajánlatok is előfordulnak az oldalon.)

Véleményem szerint a magyartanárok és az IKT kapcsolatának útja kifejezetten rögös. Matematikát, fizikát, informatikát, nyelvet tanító kollégáink kapva kaptak a szép, színes, interaktív szemléltetőeszközök után, amíg nekünk gyakran csak annyi sikerült, hogy kivetítettük a verset, mert legalább addig sem kell nyomtatni. Ez nem szándékos maradiságból, vagy tudatlanságból ered - tényleg nehezebb helyzetben vagyunk. De szerintem épp ezért kell kinyújtanunk a (virtuális) kezünket egymás felé, hogy tudjuk támogatni, fejleszteni egymást, fenntartsuk a saját és a többi olvasó emberek hitét abban, hogy az irodalom igenis nem egy rég kihalt dinoszauruszfaj, hanem egy ma is élő, gyönyörű lény, ami sok örömet okozhat, ha figyelmet fordítunk rá.